Történetek a sötétkamrából Egy jó barát kattintgat pillanatfelvételeket a neves
író hozzátartozóiról az 1960-as évektől az 1990-es évekig varázslatos, ódon
fotómasinájával. A szerkezetnek ritka bája már az is, hogy átvészelte a második
világháborút, ráadásul többet mutat meg, mint amit közönséges halandó szeme
látni képes. Bepillantást nyújt a múltba és a jövőbe, kivetíti a vágyait,
fantáziáit azoknak, akik a lencséjébe tekintenek. Jóval később összeül a
nagynevű szerző időközben felnőttkorba ért nyolc gyermeke, és egymást
kiegészítve, egymással vitatkozva elevenítik fel a múltat. Azazhogy cseles
objektívjén keresztül Günter Grass ábrázolja regényhőssé gyúrt családtagjait:
önvallomás helyett gyerekeit beszélteti, belőlük formálja élete fontos
szereplői, tanúi, művei krónikáját. Az előző Grass-regény, a nagy port kavaró és
nagy sikerű, Hagymahántás közben címet viselő visszaemlékezés azzal ért véget,
hogy elfogyott a hagyma. A mese azonban, íme, folytatódik. Ugyanahhoz a tárgyhoz
-a szerző életéhez- merőben újszerűen közelít most, egyszerre dokumentumregény
és mesekönyv is A doboz. A mesebeli apa regénye; az apáé, aki írói
mindenhatósággal tükrözteti magát az utódok szemében.