Jókai a keleti mesélők egyenes utóda, aki minden súlyt kidob hajójából: s a
hajó csodálatos simasággal szökken a leggazdagabb és legfantasztikusabb
álompartok felé, melyek jönnek és tűnnek...Talán sokszor közönséges
kalandregénynek hat ez a fordításban, hiányozván a magyar szó fogyhatatlanul
gazdag varázsfolyása és röpítőereje. Talán irrealitásba látszik foszlani e
regények világa, hol a valóság korlátai szétomlanak, s a hős mint a mesék
királyfia, óvatlan könnyűséggel surran át a Lehetetlenbe. De ebben az
irrealitásban mélyebb realitás rejlik: a keleti népek lelkének realitása, mely
nem tűri e modern, szürke, megalkuvó élet béklyóit; valami népmesei gyökeresség,
melyet méghozzá, mint gyökeret a fanedv, életteljessé itat az a józan humor is,
ami a magyar népmesék sajátja.