Ernyey színész. Ernyey fotóművész. Ernyey író. Ernyey televíziós műsorvezető.
Ernyey jól főz. Ernyey maga építi az otthonait. Na most akkor Ernyeyre mindezért
nyilván sokan irigyek. Meg azért is, mert a legjobb női mindig neki vannak. És
mióta már...! Irigyek rá, mert körünkben senkin nem áll úgy egy ing, egy zakó,
egy nadrág, egy cipő, egy napszemüveg, mint rajta. És milyen ingek, milyen
zakók, milyen nadrágok, milyen cipők, milyen napszemüvegek!!!... Ernyeyre
irigyek, mert van ízlése. Irigynek lehet lenni Ernyeyre, mert nem csak külleme
elegáns, hanem modora, közlekedése is. A pitiánerség nehezen barátkozik meg
nagyvonalúságával, ez érthető. De azért jelentsem ki azt is, hogy Ernyey
hiú?!... Hát persze, hogy az!... Van mire annak lennie. Ernyeyt többnyire a nők
ismerik el, a férfiak nem, mert a férfiak ritkán színészek, fotóművészek, írók,
műsorvezetők, ínyencek, otthonépítők, ráadásul elegánsak, jó modorúak és
satöbbik egyszerre! Ilyen közképet nálunk nem sikk elismerni. Nálunk a művész
az, aki zárkózott, rejtekező, rögeszméiben megrekedő, koszos nyakú, arrogáns és
satöbbi! Ernyey ezeket a jellemzőket jelesül elkerülte, s még mindig, ennek
ellenére is a kor sikeremberének látszik. Most éppen a világhálón keresztül
folytat - úgy tűnik! - érzéki oknyomozást. De felhívom az Olvasó figyelmét arra,
hogy ez a kutakodás csak úgy tűnik, mintha érzéki volna. Szerintem elsősorban
érzelmi!... Ernyey megint roppant őszinte, leplezetlen és határozott, de mégsem
tapintatlan, nem erőszakos, szóval mégsem a kor sikerembere!... Ebben a könyvben
a romantika viaskodik az expresszióval. Bátor, szinte vakmerő vállalkozás,
humanista feladat. Sokat megtudhatunk mi, férfiak magunkról, mert sokat
megtudhatunk a könyvből rólatok, Nőkről...! Biztos vagyok benne, hogy Ernyey
kíváncsisága - újabb tapasztalatai birtokában sem lankad. Ernyey nem
lankadófajta. Hajrá, uraim, mostantól ezért is lehet őt irigyelni.
Engedelmükkel, én inkább bámulom életkedvét, tisztelem becsvágyát, méltányolom
sokrétű tehetségét, szeretem társaságát. Hallgassanak rám: tartsanak inkább
velem...! Verebes István