Szerző: Gács Anna Magvető Könyvkiadó, 2020 Gács Anna esettanulmányokból
összeálló izgalmas esszékötete a kortárs önéletrajz-kultúra belső összefüggéseit
és kontextusait térképezi fel. A szerző polemikus kérdése a következő: ha bárki
önéletrajza nyilvánosságra kerülhet (ahogy ezt manapság lépten-nyomon
tapasztaljuk, a memoár-boom közismert jelenségétől a facebookig), akkor vajon
lehetnek-e még egyes önéletrajzok közösségteremtőek, a személyiség vagy a sors
közös mintáit felmutató, referenciapontként szolgáló szövegek? Ezt a kérdést
járja körül irodalomtudományi, nyilvánosságtörténeti, médiaelméleti és
pedagógiai szempontokat ötvözve - Nádas Péter Saját halálától Péterfy-Novák Éva
Egyasszony című művén át a holokauszt-tanúságtételeket egybegyűjtő archívumok és
a Booktube-jelenség vizsgálatáig, ahol a videós önreprezentáció és a nyilvános
olvasás motívumai is terítékre kerülnek. Gács Anna olvasmányos esszékötete az
önéletrajz archaikus, klasszikus műfajának legaktuálisabb vetületeivel
foglalkozik. Segít abban, hogy megértsük, mit is jelent az önértés-énértelmezés
mások vallomásainak (szöveg)tükrében. Gács Anna irodalomkritikus, szerkesztő,
fordító, egyetemi oktató. Korábban az ELTE Művészetelmélet és Médiakutató
Intézetében, jelenleg a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékén tanít.
Kutatási területe a kortárs irodalom és művészet, irodalomelmélet és
médiaelmélet. Korábbi kötete (Miért nem elég nekünk a könyv, 2002) az irodalmi
szerzőség problémájával foglalkozott. 2015-2018 között a Szépírók Társasága
elnöke volt. A kutatás és a kritikaírás mellett angolból fordít. A kötet adatai:
Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2020 Terjedelem: 283 oldal