Szerző: Dobszay Tamás Országház Kiadó, 2019 Negyedszázadnyi önkényuralom után,
1790-ben a Habsburg uralkodók visszatértek a rendekkel való együttműködés
útjára, és a francia háborúk ideje alatt 1790 és 1812, majd 1825 és 1848 között
rendszeresen összehívták a magyar rendi országgyűlést. A diétát mellőző közbeeső
tizenhárom év ellenére a vizsgált időszak fontos szakasza a magyar
parlamentarizmus történetének, a modern alkotmányosság előzményeinek. A két
táblában szerveződő országgyűlés, amely Közép-Európában egyedülálló mértékben
biztosított politikai befolyást széles társadalmi csoportoknak, összetételét és
működési formáit a 18. századból örökölte. A Szent Korona tagjainak tekintett,
politikai jogokkal bíró rendek érdekeit jelenítette meg a királyi hatalommal
szemben. A diéta a törvényalkotás mellett betöltötte a közügyek megvitatását,
érdekek kifejezését lehetővé tevő politikai fórum szerepét is, illetve a rendek
fontos társasági és ünnepi eseménye volt, amely nemcsak képviselte, hanem
alakította is a közvéleményt. Alkalmasnak bizonyult a rendek, s áttételesen az
ország egésze érdekeinek bizonyos fokú érvényesítésére is az abszolutista
törekvéseit le nem vetkező királyi hatalommal szemben. Kötetünk a kései rendi
országgyűlések szerveződésének elveit, összetételét és működési mechanizmusait
mutatja be, valamint felhívja a figyelmet az öröklött formákban bekövetkező
változásokra is, amelyek főként a reformkorban már a modern parlamentarizmus
irányában módosították a testület működését. A kötet adatai: Formátum: B/5
Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2019 Terjedelem: 508 oldal