Rövid leírás:Már jól benne jártunk a nyárban, de naphosszat szakadatlanul
zuhogott. Afféle templomba menős idő volt, leginkább még úgy jellemezhetném. A
szakadó eső szaggatta a fákról és pocsolyákba sodorta a zöld leveleket. Hébehóba
meglódult a szél, ilyenkor a fák nyögtek, és könyörögve emelték az égre
karjukat, ámbár elég régen gyökereztek már a földünkben ahhoz, hogy tudják,
úgyis hiába. Korán sötétedett, s minthogy nappal se láttunk valami sok fényt, a
folyamat lassú volt és észrevehetetlen. De amikor véget ért, vaksötét lett az
utcalámpákon túl, és a sötétben változatlanul ömlött az eső. Én csak
zongoráztam, zongoráztam, míg zúgni nem kezdett a fejem: vadul és hiába
dübörgettem Chopin c-moll etűdjét, amely Mojszevics előadásában mintha szerelmem
minden mélységét, egész reménytelen rajongásomat kifejezte volna. De Imogen
eljegyezte magát, és ez a vég.Így hát feküdtem kiszáradt szájjal, és tűrtem.
Csak egyvalami zökkentett ki nagy néha önmagamból: ha a szél, mint a murvát,
csapta az esővizet az ablaküveghez. A tizennyolc éves kor szenvedésre való. Az
embernek megvan hozzá az ereje, de védekezni nem tud. A templom tornyán az óra
éjfelet ütött, s épp mielőtt elütötte volna a tizenkettediket, a Főtéren kialudt
a három ívlámpa. A képzeletemben Imogen zöld, nyitott Lagondáján száguldott a
dombok közt, vöröses haját hátrasodorta a szél sápadt arcából, csak öt évvel
volt idősebb, mint én. Tennem kellett volna valamit, de most már késő. Kiadó:
Európa Könyvkiadó Méret: 200x120mm Oldalszám: 223 oldal Kötés: kemény