Kezdetben vérszomjas hunoknak, ázsiai barbároknak kiáltották ki őket, akik
rablóhadjárataik, kalandozásaik során rettegésben tartották fél Európát.
Mindazonáltal a magyarok nemsokára a keresztény Nyugat meggyőződéses
védelmezőivé váltak, és hősies szabadságharcokat vívtak a tatárok (1241), a
törökök (16-18. század) és az oroszok ellen (1849 és 1956). Ami őshazájukat,
eredetüket és nyelvi gyökereiket illeti, mindez heves vitát vált ki még manapság
is. Ilyeténképp a magyarság - eltekintve az albánoktól - Európa legmagányosabb
népe a maga egyedülálló nyelvével és különös történelmével. Mégis, nemzeti
önazonosságát a történelmi csapások ellenére mind ez iedig sikerült megőriznie -
még a trianoni békediktátum dacára is. Az olyasféle kérdések, mint ki a magyar?
vagy mit jelent magyarnak lenni? újra meg újra megfogalmazódtak a több mint ezer
esztendős történelmünk során, és még ma is főszerepet játszanak a politikai
életben. Ám éppenséggel a legnagyobb történelmi alakok bizonyítják, hogy a
magyar nemzeti tudat korántsem függ a származástól, hanem ezt mindig is a
magatartás, az elhatározó akarat döntötte el - és így van ez még ma is. Vajon
tudja-e a nagyvilág, hogy magyarok nélkül valószínűleg nem volna atombomba vagy
hidrogénbomba, se számítógép, de még bizony Hollywood sem volna olyan, amilyen?
És hányan tudják vajon, hogy a magyar géniusz - bármely etnikumból vagy
vallásfelekezetből származott is - milyen mérvadó, meghatározó módon járult
hozzá világszerte a tudomány és a művészet, a színház és a film, a zene és a
fényképészet fejlődéséhez? Paul Lendvai érzékeny tollvonásokkal vázolja fel
ennek a közép-európai népnek a sajátos történelmi pályafutását, számos históriai
alak sorsáról fest lebilincselő képet. Varázslatos leíró tehetséggel úgy
ábrázolja a magyarság ezerszáz esztendejét, hogy nemcsak tanulságos, hanem
szerfölött eleven, olvasmányos összefoglalást is nyújt.