1810-ben jelent meg a Színtan, amit élete vége felé Goethe fő művének nevezett.
Ebben a könyvben a természettudós Goethe lép elénk, akinek kísérletező kedve,
vizsgálódásainak érzékletes leírása jól mutatja, hogy személyében
elválaszthatatlan a költő és a tudós, a művész és a gondolkodó. Magyarul eddig
csak részletek jelentek meg a műből: ebben a könyvben a Didaktikai résznek ? a
háromrészes mű legfontosabb részének ? teljes magyar szövegét adjuk az olvasók
kezébe, jegyzetekkel és színes ábrákkal kibővítve. Megjelenése óta a Színtan
mindmáig alapvető tájékozódást nyújt a színek világában a színek iránt érdeklődő
művészek, gondolkodók és a legkülönfélébb foglalkozást űző emberek számára. A
Didaktikai rész hat alfejezete a színek különféle megjelenési módját,
létrejöttük okát és egymáshoz való viszonyukat tárgyalja. A hatodik rész, ami a
színek pszichikai hatásáról szól, ma is ugyanúgy érvényes, mint kétszáz
esztendeje. Ajánljuk a könyvet minden olvasónak, aki már rácsodálkozott egy
naplemente színeire, a szivárvány csodájára, a távoli hegyek kékségére, régi és
modern festők képeire? Ha a színes képtáblák segítségével a leírt jelenségeket
már megértettük, vásárolhatunk egy olcsó prizmát (a könyv megrendelésekor külön
kérhető) és magunk is elvégezhetjük az egyszerű és tanulságos kísérleteket,
melyekhez a megfelelő ábrák szintén megtalálhatók a könyvben. A Színtan az
egyetemes műveltség, a kultúra egyik alapműve, ma is megkerülhetetlen,
tanulságos ? és szórakoztató.