A ruhásszekrény tartalma, a porhó, vagy a szánkózás éppúgy varázslatos jelenség
egy gyermek szemében, mint az öregedés és az elmúlás. A rácsodálkozás
naivitásából sok szépség és humor fakad. Kiss Ottó legújabb gyerekversei
egyszerű, hétköznapi megfigyeléseken alapulnak, főhőse lassan cseperedik, és a
világ egyre szélesebbre tágul körülötte. Apa, Anya és a nagyszülők, a játékok, a
természet, az élet és a halál is belefér ebbe a táguló világba. Amióta
megszülettem, eléggé megváltoztam. De nemcsak én, apa is. Szegény nem tudja, hol
lakik bennünk az álom, nem tudja, hová lesz a szivárvány a tócsa tetejéről, hogy
porhóból nem lehet hóembert gyúrni, és nem tudja, milyen finom a habcsókos
lecsó. Ne félj, apa! Ezek csak versek. Pont olyanok, mint a mesék. Mindenki
gyűjt valamit. Én például sebeket gyűjtök a térdemen. Már elég sok van.