A féléletidőt egy apró, de jól felismerhető nyilallás jelzi. Azt jelenti,
eljutottál életed feléhez, és onnantól pontosan meghatározható a halálnapod.A
tizenhét éves Flint Larsen nyolc éve tudja, mikor fog meghalni. Bakancslistája
nincs. Utolsó napjaira visszatér a szülővárosába, hogy szülei körében csendben
és mogorván várja a halált, ami 41 nap, 9 óra és 42 perc múlva érkezik. De aztán
találkozik September Harringtonnal, a tudós ambíciókat dédelgető lánnyal, aki a
Félélet Intézet kutatógyakornoka, és akinek szintén megvannak a maga démonjai.
Találkozásuk sorsszerű és csodálatos, épp ezért egyiküknek sem akaródzik igazat
mondani. A lány mellett Flint megtanul nevetni, élvezni az életet és a barátok
társaságát, megélni az örömöket, amiket mindeddig megtagadott magától. Amikor
kiderül Flint makacsul őrzött titka, megindul a versenyfutás az idővel.
September elmélete szerint egy bizonyos kísérleti kezelés talán
meghosszabíthatja a fiú életét. De csak talán... Többre vágyom az egyszerű
létezésnél. Élni akarok. Most először engedélyezem magamnak, hogy elképzeljem,
milyen érzés lenne olyan emberként élni, aki nem tudja, mikor fog meghalni.
Reggelente felébredek, és kimerészkedek egy olyan világba, ahol száz halálos
veszély leselkedik rám. De nem bújok el; jelentkezem egy repülősiskolába, és
pilóta leszek. Kisétálunk a Romokhoz, és belekarcoljuk a nevünket a kövekbe,
Flint + September, és hallgatom, ahogy September felhevülten magyaráz mindenféle
spektrométerekről, kromatográfokról meg a többi érthetetlen dologról. Nézem,
ahogy az őszi naplemente fénye a hajába fonódik. Amikor megszerzem a
pilótaengedélyemet, elviszem egy körre.