Mai fejjel hihetetlen és furcsa elgondolni azt, hogy volt korszak, amikor Tom
Jones még nem tartozott a sztárok közé. A hetvenedik éve felé közeledő énekes
közel negyvenöt esztendeje vált közismertté, majd valódi világsztárrá. A szegény
bányászcsaládból származó walesi fiatalember annak idején az It's Not Unusual
című dallal robbant be a köztudatba, és néhány év leforgása alatt ? például a
Green Green Grass of Home-nak, a Delilah-nak és a She's a Lady-nek köszönhetően
? a legnagyobbak, a legismertebbek közé emelkedett. Folyamatosan jelentek meg a
lemezei, a dalai felkerültek a slágerlistákra; koncertezett és saját televíziós
műsort vezetett, és közben a Las Vegas-i kaszinók színpadjain is rendszeresen
fellépett. Valahogy sikerült átvészelni a nyolcvanas évek diszkós, punkos,
glamrockos periódusát, majd az évtized végén a Kiss című Prince-dal
feldolgozásával, utána pedig tízévvel később játszi könnyedséggel, a Sexbomb-bal
ismét meghódított egy-egy újabb generációt. Mások egy bizonyos területen
mozognak, én nem. Nem ragadok le ott, ahol kezdtem... Nem akarok mást, csak jó
dalokat énekelni. Fellépett Johnny Cash, Sammy Davis Jr., Jerry Lee Lewis
társaságában, jóval később együtt szerepelt például Wycleaf Jeannel, az Art of
Noise-zal és Tori Amosszal, Robbie Williamsszel, albumot készített Jools
Hollanddal, utoljára pedig a 24 Hours című albummal örvendeztette meg rajongóit.
Karizmája az évtizedek során nem gyengült ? éppúgy megdobogtatja a női szíveket,
mint néhány évtizeddel ezelőtt; kisugárzásával mosolyt csal az arcokra, örömöt
csepegtet a lelkekbe. Valódi szupersztár, aki valahol mélyen, legbelül még ma is
az a walesi jampi, az a ravasz, vidám kópé, aki egykor volt.