A XVIII. század végének és a XIX. század kezdetének évtizedeiben lejátszódó
változások: rajz jelentőségének előtérbe kerülése, az illusztráció funkcionális
átalakulása, a magas és a populáris művészet összefüggései a sokszorosítás új
pozícióinak köszönhetően, illetve az ezzel együtt járó formai, stiláris
változások szinte teljes egészében kiolvashatók a Faust-történet illusztrálására
készült XIX. századi sorozatok egymásutániságából. Ennek egyik fontos állomását
képezi Liezen-Mayer Sándor 1876-ban megjelent műve. Liezen-Mayer nem volt
tudatos újító, de a század folyamán kialakult, az ő idejében már hagyományosnak
mondható illusztrációs eszközök felhasználásával olyan ciklust hozott létre,
amely komplex interpretációs rendszerének újfajta megközelítésével akaratlanul
is szerepet játszott a XIX. század utolsó évtizedeiben végül bekövetkezett
fordulat előkészítésében. A szöveg arra a kérdésre keresi a választ, hogy
Liezen-Mayer Sándor Faust-ciklusa mennyiben táplálkozott az őt megelőző
sorozatok formai és interpretációs megoldásaiból, hogyan szintetizálta a korábbi
tendenciákat és mely mozzanata révén vált tulajdonképpen az illusztráció XIX.
századi virágkorának lezárásává, miközben a korszak grafikai - rajzi -
tendenciáinak figyelembevételével, a kontextus felvázolásával keresi a mű és
művész helyét a magyar és európai grafikatörténetben.