A már klasszikusnak számító Száll a kakukk fészkére sikere után Ken Kesey
felhagyott a hagyományos értelemben vett regényírással. Az azóta eltelt időben
számos rövid művet írt, az 1992-ben kiadott Hajósének az első nagylélegzetű
regénye. A történet a nem túl távoli jövőben, Alaszkában játszódik, a világ és a
történelem legnyugatibb peremén. Együtt élnek itt a vidék mandulaszemű őslakosai
és a ?frissen? letelepedett kerekszeműek: Alice, a Mérges Aleut, Ike Sallas, aki
a kilencvenes évek végének környezetvédelmi harcaiban a Bakatcha bandita nevet
vívta ki magának, barátja Greer, a gyapjas hajú jamaikai szájhős, valamint a
kisváros sajátos, ám kerek egészet alkotó halászközössége. Ide fut be az
amerikai civilizáció egy gigantikus vitorlással, mely dugig van
stúdiótechnikával és hollywoodi filmesekkel, akik állítólag azért jöttek, hogy a
háborítatlanul megmaradt Északon megkezdjék egy klasszikus gyermekregény
filmváltozatának forgatását? A Hajósének látszólag epikus regény, de a nagy
visszatérő, Kesey megint kitalált valamit. Csavarosan szerteágazó, néhol
burleszkszerű, s mégis komoly meséje emberi és közösségi sorsok, eredetmondák,
régi és új mítoszok bonyolult törvényeivel egyensúlyoz.