Tánczos Csuda Mózsi régi jó ismerőse a Wass Albert-regények kedvelőinek. Igazi
székely góbé ő, Tamási Ábeljének kissé korosabb rokona, aki már a Tizenhárom
almafa lapjain is székely furfanggal igyekezett boldogulni a történelem
viharaiban. Tánczos Csuda Mózsival most újra találkozhat az olvasó, ha kézbe
veszi Wass Albert Elvásik a veres csillag című regényét. A valós történelmi
eseményekre épülő regény a bolsevista megszállástól az 1956-os magyarországi
forradalom utáni erdélyi magyarellenes bosszúhadjáratig követi nyomon a Tánczos
család történetét, s egy székely falu erőszakos elrománosításának stációit. A
regény két nagy fejezetből áll. Az első a többé-kevésbé sikeres boldogulni
próbálás krónikája: Tánczos Csuda Mózsit Dombi-Dombolov elvtárs, az ?odesszai
magyar?, a székely faluba küldött orosz komiszszár kinevezi ?csertifikátos
vadőrnek?. A ?bizalmi állásban? a legkülönfélébb kalandokat éli meg Mózsi.
Afféle húzd meg-ereszd meg játék ez a hatalommal: a főhős úgy próbál boldogulni
az új keretek között, hogy egyetlenegyszer se tegyen olyat, ami erkölcsi
érzékével szemben áll, viszont mindemellett együttműködjék annyira a bolsevista
hatalom képviselőivel, hogy kényelmesen megélhessen a család. Szatirikus
látlelet ez a diktatórikus rendszerek működéséről, ahol mindenki függ valakitől,
és esetenként az alárendelt ember furfangja védheti meg felettesét a bukástól.
Közben az olvasó betegre kacagja magát Mózsi kiszólásain, az abszurdnál
abszurdabb jeleneteken. Aztán a regény második részében már kevesebbet kacagunk,
mert az ott bemutatott események során minden tönkremegy. Először lecserélik az
?odesszai magyart? egy másik komisszárra, majd Mózsi is megszűnik ?csertifikátos
vadőrnek? lenni. Ezzel kezdődik a Tánczos család és a falu életének
megállíthatatlan romlása. Odafönn a bércen mind csak halványul a veres csillag,
amelyet a falu népe elismerésként kapott kitűnő termelési eredményéért, amely
nem is volt annyira kitűnő, csak Mózsi furfangossága miatt hitte azt róla a
településre küldött ellenőrző bizottság. Fenn az ormon mindegyre vásik a veres
csillag, miközben odalent az 1956-os forradalom után a szomszéd román falu lakói
népirtást rendeznek a helyi székelyek között, s egyre gyakrabban indulnak
vagonok a falubeliekkel Dobrudzsába. Az elhurcoltak helyébe besszarábiai
románokat telepítenek, hogy a kötet végén Mózsival és feleségével, Rozálival is
elinduljon a marhavagon a messzi lápvidék felé, s a családból egyedül az
időközben felnőtté cseperedett kicsi Mózsi maradjon meg szülőföldjén, havasi
bujdosóként. A regény zárlatából az elkeseredés helyett mégis a bizalom hangja
sejlik elő. Akit érdekel, az olvassa el az Elvásik a veres csillag című Wass
Albert-regényt, amely abba a mifelénk ismét egyre ismerősebbé váló időszakba
kalauzolja el az olvasót, amelynek során ?ami ezelőtt okosság volt, az ma lopás,
s ami azelőtt lopás volt, az most törvény, s mindezt együtt úgy nevezik, hogy
szociálizmus?.