A mechanika a fizikának az a része, amely anyagi testek mozgásával
(helyzetváltozásával) foglalkozik: feladata a mozgások törvényeinek és a
nyugalom feltételeinek megállapítása. Mint minden természettudománynak, a
mechanikának törvényei is végső fokon a tapasztalaton, kísérleten alapszanak, és
mérésekkel ellenőrizhetőeknek kell lenniök. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a
mechanika feladatát főleg kísérleti úton, azaz induktív módszerrel oldaná meg:
ellenkezőleg, a mechanikában már régóta a matematikai dedukció módszere áll
előtérben. Ennek oka nagyrészt abban rejlik, hogy a mechanika a fizikának az az
ága, amelyben először és viszonylag a legnagyobb mértékben sikerült az elméleti
fizika célkitűzését megvalósítani, nevezetesen a tapasztalatok leszűrésével
néhány olyan általános alaptörvényt, axiómát felállítani, amelyekből matematikai
úton az egyes jelenségek speciális törvényei levezethetők, a jelenségek várható
lefolyása előre kiszámítható. A mechanikában alakultak ki a fizikai alapfogalmak
(pl. tömeg, erő, munka, energia), amelyeket a fizika más területeire is
átvittek, sőt a múlt század végéig azt remélték, hogy minden fizikai jelenséget
mechanikai jelenségre sikerül visszavezetni. Bár ez a célkitűzés, az ún.
mechanikai világkép programja mai ismereteink szerint nem vihető keresztül,
mégis a mechanika törvényei és módszerei a fizika többi ágában is olyan
jelentősek, hogy történeti és didaktikai szempontokon kívül tárgyi okok is
amellett szólnak, hogy elméleti fizikai tanulmányainkat a mechanikával kezdjük
meg.