A kora újkor idején a múzeum szó alatt a természet, a művészet és a tudomány
templomát értették. A múzeum a naturalia, az artificialia és a scientifica,
vagyis a természet, a művészet és a tudomány otthona volt, melyben a világ és
benne az ember egy különleges, tudatos komponálással kialakított térben,
egyfajta mikrokozmoszban jelent meg. Ebben az egy térbe sűrített, apró,
mesterséges világban az automaták, ezek a változatos formában megjelenő, virtuóz
művészeti és technológiai megoldásokkal kialakított önműködő szerkezetek
keltették az élet illúzióját. A kötetben az automaták által válnak láthatóvá a
16-18. századi gyűjtemények kialakítása mögött meghúzódó eszmetörténeti
irányzatok, valamint azok változásai. A kötetben alkalmazott művelődéstörténeti
vizsgálati metódus tárgyakon keresztül nyitja meg és bontja ki a korszak
szellemi irányzatait, s más történeti diszciplínák segítségével járja körül azok
hatását a kora újkori ismeretszerzés módozataira.