Az írás, mint minden emberi megnyilatkozás, kifejezés. Minden mozdulat, minden
kivetített, lerögzített vonal elárulja az egyént, de csak az egész írásképből
levont következtetés megbízható, mert az egyes mozdulat, az egyes vonal csak az
egész mozdulatszövevény összefüggésében nyer igazi értelmet. A legtudattalanabb
lelki törekvés is már mozdulatnak fogható fel, a testi mozdulat a lelki
mozdulatnak csak láthatóvá vált utolsó rezdülése, de a lelki mozdulat komplikált
folyamatokon keresztül jut el a testi kifejezéshez, s így a testi mozdulat
látható jeléből, a vonalból való visszakövetkeztetés a lelki mozdulatra a
legritkább esetben közvetlen, a legtöbbször közvetett és bonyodalmas. Egyes
jelek izolált magyarázatának tehát nincsen semmi értelme, és ez a módszer a
grafológia tudományában már régen túlhaladott. Minden modern grafológiai tan
Klages eredeti meglátásaiból indul ki, amelyek két alapigazságra
egyszerűsíthetők le: 1. Minden lelki folyamatot, minden lelki törekvést
mozgásnak, mozdulatok sorának kell felfognunk, amelyek a külső megnyilatkozásnak
alaptendenciái, s az írásban kifejeződő lerögzített képből
visszakövetkeztethetünk a lelki folyamatokra. 2. A formanívóról szóló tan,
vagyis hogy a jeleknek kettős, illetőleg többféle értelmük, valamint helyzeti
energiájuk van, s az összefüggéstől, az egész írásképtől függ, hogyan
értelmezzük azokat.