Nagy nép sohasem tűnt el nyom nélkül, ez a történetbúvárra, az emberismerőre
nézve megdönthetetlen igazság. Egyetlen nép az, melynek nyoma veszett éspedig
azon népé, mely minket magyarokat leginkább érdekel: ez a hunok népe, amelyet az
ókori görög és római, nemkülönben a bizánci és nemzeti írók ugyanazon szkítáktól
származtatják, akiktől ez, utóbbi kútforrások szerint a magyar nép is származik.
Mint a fényes meteor, áttörve a látkörön: úgy jelent meg Európában először a
hun, másodszor az avar vagy várkun név alatt, lehullott mint a fellegek
mennyköve a káosz közepébe, ő tért, hazát, dicsőséget, hírt aratott. Egész
megjelenése valami csodás, csaknem meseszerű színezettel bír, s talán ez is
egyik oka, hogy történelmük iránt azon érdek és kegyelettel viseltetünk, melyet
az idegenek sem nem értenek, sem megfogni nem tudnak...