Szerző: Csikány Tamás Kossuth Kiadó, 2012 A KOMÁROMI VÁR a Kárpát-medence és a
közép-európai térség egyik legfontosabb stratégiai pontján helyezkedik el. Ennek
köszönhette, hogy a 16?17. században a török hódítás ellen kiépített
végvárrendszer meghatározó alapeleme, majd a napóleoni háborúktól az Osztrák
Császárság hatalmas központi raktárvára volt. A kötet a komáromi vár
történetének azon időszakát mutatja be, amikor a Habsburg-birodalom politikai és
katonai vezetői, a sorozatos háborús kudarcok után, rászánták magukat a
birodalom katonai biztonságának újragondolására. Mayer von Heldensfeld táborkari
ezredes 1807-ben készítette el azt a koncepciót, melyben Komárom egy központi
helyzetű raktárbázisként, táborvárként és kettős hídfőként szerepel. A
javaslatot I. Ferenc császár elfogadta és döntése nyomán a következő évben a
meglévő komáromi vár átépítése és továbbfejlesztése megkezdődött. A nagy
lendülettel zajló építkezéseket az 1809-es háború még inkább sürgette,
különösen, amikor Komárom vidéke a hadszíntér részévé vált. A kiépülő vár
hasznosságát az 1809. június 14-i győri csata utáni események mutathatták meg
először. A vereséget szenvedett osztrák és magyar csapatok a komáromi sáncok
védelmében kelhettek át a Dunán, és rendezhették soraikat. A franciák meg sem
próbálták a komáromi erődöket támadni. A wagrami csatavesztése után a császár
nem fogadta el a Károly főherceg által kötött fegyverszünetet, és Komárom
központtal újra kívánta szervezni a hadseregét. A várba költözött a császári
udvar, hetekig innen irányították a birodalmat. Közben folytak az építkezések,
sáncokat emeltek nemcsak a vár egyes elemei köré, hanem a környéket is védelmi
vonalakkal látták el. A munkálatok a békekötésig tartottak. A komáromi vár
1809-ben bizonyította, hogy helyesen döntöttek, amikor a kiépítését megkezdték,
és a szerzett tapasztalatok alapján a következő hetven évben az Osztrák
Birodalom elsőrangú erődítményei között tartották számon. A kötet adatai:
Formátum: 205 x 285 mm Megjelenés éve: 2012 Terjedelem: 168 oldal