Összeállította: Mózessy Gergely Sorozatszerkesztő: Balogh Margit MTA
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete, 2016 Az 1918
pünkösdjén életbe léptetett ?Codex Iuris Canonici? előírása szerint tízévenként
kellett egyházmegyei zsinatokat rendezni, mivel szükségessé vált az egyházmegyei
szokások összehangolása az egyete?mes joggyűjteménnyel. E feladatot
Magyarországon elsők között végezték el azok az egyházmegyék, amelyek
kormányzatát nem terhelte meg a trianoni békekötés után az új határok okozta
területi megosztottság: Vác 1921-ben, Veszprém 1923-ban, Székesfehérvár 1924-ben
tartotta zsinatát. A három zsinat joganyagának összevetése azt mutatja, hogy a
székesfehérvári szabályozás volt a legtömörebb, legszigorúbb megfogalmazású ? ám
egyszersmind a leggyakorlatiasabb is. A második egyházmegyei zsinatot 1934-ben
rendezték meg. A papság ekkor már folyamatként tekintett a zsinatra, és a püspök
1942-ben meg is kezdte egy újabb zsinat előkészítő munkálatait, de azt a
világháború, majd a magyarországi társadalmi változások meghiúsították. A
zsinati dokumentumok válogatását és elemzését ?A magyar katolikus egyház
zsinatai és nagygyűlései 1790?2010? című OTKA-program keretében Mózessy Gergely,
a Székesfehérvári egyházmegye levéltárosa és gyűjteményigazgatója végezte el. A
kötet adatai: Formátum: B/5 Kötés: kemény táblás Megjelenés éve: 2016
Terjedelem: 346 oldal (CD-melléklettel)